Mi különbözteti meg az embert és az állatot? Miért az ember lett a bolygó ura? Blogunkban erre keressük a válaszokat, a pletykaelmélet után jöjjön még egy erős állítás: futva születtünk.

Az ember testi képességeit tekintve nem emelkedik ki az állatok közül. Miért alakult mégis úgy, hogy mi lettünk a bolygó urai? Christopher Mcdouguall: Futni születtünk című könyve szerint a futás tette az embert azzá, aki ma. Az ő megfogalmazásában futni születtünk, de talán pontosabb a megfogalmazás: futva születtünk.

De, várjunk csak, a gepárd például gyorsabb, mint az ember! Sőt a vadon élő állatok nagy része is az. Nem is mi vagyunk a legjobb futók!

Ez igaz, de nem is a leggyorsabbnak kell lennie. Korai őseink egészen máshogy vadászhattak; a kitartás számított, nem a sebesség. Egy átlagos állatnak addig van esélye a túlélésre, míg gyorsabb, mint a rá vadászó másik állat, vagy gyorsabb, mint az eledele. Azonban az emberiség megkerülte ezt az általános szabályt.  

De akkor, hogy vadászott az ember? Hogy ejtett el egy antilopot, ami lényegesen gyorsabb nála? Szószerint halálba üldözte a zsákmányát. És miért volt erre képes? Mert az emberi test futásra lett kialakítva. Testfelépítésünk tökéletes futókká tesz minket, ízületeink, izomzatunk erre fejlődött ki.

Legnagyobb előnyünk mégis az, hogy az ember egyszerre képes magát hatékonyan hűteni és közben oxigént felvenni. Míg a legtöbb állat erre nem képes (gondoljunk a kutyákra, melyek melegben lihegve hűtik magukat), az ember izzadással hűti magát és közben képes szájon át oxigént felvenni. Ezáltal a korai emberek képesek voltak halálba üldözni zsákmányukat, míg az össze nem esett kimelegedve, levegő után kapkodva, hiszen egyszerre kellett volna szájon át hűteni és oxigénnel ellátni magát.

Ez a vadászati technika biztosította az emberek számára a táplálékforrást. Ráadásul mivel hatékony módszernek bizonyult, az ember jóval több húst tudott szerezni, mint amennyire feltétlen szüksége lett volna. Az így szerzett rengeteg hús, azaz bevitt fehérje indíthatta be az agy robbanásszerű növekedését, mely lehetővé tette szellemi képességeink növekedését, ami kiemelt minket az állatok közül végül.

A mai ember tehát futás által, futva született. A világon az egyetlen sport, mely az idős kor előrehaladtával se kopik olyan élesen, más sporthoz képest elképzelhetetlenül hosszú ideig tudunk eredményesen - hosszú távon - futni. Ha tényleg ez volt létezésünk alapja, a természet megadta a lehetőséget a hosszú évekre. Ráadásul mindkét nem képes hosszabb távon futni, így mindenki kortól, nemtől függetlenül képes lehetett eredményesen vadászni.

Ezenfelül a futás számos pozitív folyamatot indít el bennünk. Növeli a boldogság szintünket, jó hatással van az agyra, hatékony szív- és érrendszer védő hatása van. Mintha az evolúció folyamatosan jelezné, a futás az, amire szükségünk volt - vagy van - a túlélése érdekében.

Ha tetszett, és szívesen olvasnál ehhez hasonló, rövid eredettörténeteket kövesd be a blogot :) Ha van ötleted, vagy szeretnél specifikusan hasonló elméletről olvasni, írd meg kommentbe nekünk.

Felhasznált irodalom:

Christopher Mcdougall: Futni születtünk

Anders Hansen: Edzett Agy